X. Geomatika Szeminárium Sopronban

Érdeklődő hallgatóság a szemináriumon

A jubileumi rendezvényről, a korábbi szemináriumokon szerzett tapasztalatairól, jövőbeli tervekről Papp Gábort (MTA CSFK GGI, főmunkatárs), a rendezvény egyik szervezőjét kérdeztem. A tudományos kutatóval készült interjú olvasható alább.

– Kedves Gábor! Ön mindegyik Geomatika Szemináriumon részt vett. A múlt héten eredményesen lezajlott jubileumi rendezvényen találkozott-e olyan résztvevőkkel, akik szintén minden eddigi szemináriumon jelen voltak? Az eseménydús két nap milyen hangulatban telt el az Ön – egyik főszervező – számára, és összességében sikeresnek ítéli-e a szakmai találkozót?

– Mivel a Geomatika Szeminárium majdnem két évtizedes múltra tekint vissza, tapasztalható, hogy az arcok, ha lassan is, de cserélődnek. Természetesen vannak szép számmal a kezdetektől fogva velünk „szemináriumozó” kollégák és vannak olyanok is, akik már nyugdíjba vonultak, ezért nem találkoztunk most velük. Örvendetes azonban, hogy határozottan növekszik a résztvevő fiatalok száma. Nem csak hallgatóként, de előadóként is. Mi magunk is teszünk a tehetséges diákok tudományos életbe vonásáért, hiszen pl. a BME TDK Geodézia és Térinformatika Szekcióban a GGI részéről különdíjként, ingyenes szemináriumi részvételt és előadási lehetőséget ajánlunk fel a díjazott hallgatónak.

A hangulat, remélhetőleg nem csak az én véleményem szerint, a jubileumi alkalmat tükrözte. Minden résztvevő nagy eredménynek tartotta, hogy ennyi éven át sikerült életben tartanunk ezt a fontos szakmai fórumot és megőriznünk a kollégák érdeklődését és támogatását. Ez utóbbi nélkül már biztosan feladtuk volna, főleg a mostani, az akadémiai és oktatási szférában zajló igen jelentős, a konvencionális földtudományi ágazatok számára nem éppen kedvező változások közepette. A szakmai program jó volt, de az sajnos már most meglátszik, hogy a geodézia 3 éve nem jutott pl. OTKA támogatáshoz. Finanszírozott projektek nélkül alig-alig lehet látványos kutatási-fejlesztési eredményeket elérni, pedig most ezt várják tőlünk. Ezekről a gondokról is szó esett, persze elsősorban az egymás közti beszélgetések során. Ez kétségtelenül fontos része egy ilyen rendezvénynek.

– Az évek során számos előadás és megannyi eredmény hangzott el a szemináriumokon. Most nem a szervezőt, hanem a tudományos kutatót kérdezem, hogy ezek között volt-e olyan, amiből profitálni tudtak szakmailag, ami különösen hasznára vált Önnek és teamjének? Illetve érkezett-e hasonló visszajelzés, tapasztalat mások részéről?

– Természetesen sok olyan elgondolást, módszertani vizsgálatot és kutatási eredményt hallhattunk-láthattunk az elmúlt 18 év során, amely valamilyen módon támogatta, erősítette a kutatásainkat. Tudomásom szerint ez fordítva is igaz. De ez nem csoda, hiszen valójában mindnyájan a szerint a tematika szerint dolgozunk, itthon és külföldön egyaránt, amelyet a Nemzetközi Geodéziai Asszociáció, az IAG bizottsági rendszere jelenít meg. A kutatási témák így igen sok ponton kapcsolódnak egymáshoz. Jó példa erre a gravitációs tér kutatása, amely a fizikai alapokat biztosítja a geodézia minden részterülete számára, vagy a geodinamika, amely szintén igen összetett, számtalan interdiszciplináris elemet tartalmazó témakör. Ráadásul a geodézia kvantitatív tudomány, vagyis matematika nélkül művelhetetlen. Így számtalan lehetőség van az együttműködésre, egymás inspirálására, vagy akár szakmai „versenyzésre” is. Örvendetes, amikor a Szeminárium mintegy bölcsőjévé válik valamely későbbi együttműködésnek. Ez egyik kifejezett célja a rendezvényünknek. Az általam vezetett gravimetriai témájú OTKA kutatásban részt vesznek az MFGI és a Miskolci Egyetem munkatársai, integrálva ezzel mindazt a tudást és infrastruktúrát, amely az említett intézményekben e célból egyáltalán felhasználható.

– A szakterületen tevékenykedő kutatók érvényesülési lehetőségei mennyiben változtak az elmúlt két évtizedben? Ill. a 20 évvel ezelőtti technológiai szinthez képest milyen új műszerek, berendezések jelentek meg a geodézia eszközállományában?

– Az érvényesülési lehetőségek látványosan bővültek, köszönhetően a politikai-gazdasági rendszerváltozásnak. Intézményesen is integráns része lettünk a világ, de különösen Európa kutatási infrastruktúrájának, így számunkra is pályázhatók már azok a támogatási források, amely elődjeinek segítségével létrejöttek, pl. a földmegfigyelő műhold-rendszerek. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a most használatban lévő űrtechnológia és a hozzá kapcsolódó méréstechnika, valamint a módszertan nem az elmúlt 20 évben született meg, a tervek már évtizedekkel korábban kialakultak, akkor, amikor mi még csak vízummal, külön engedélyekkel utazhattunk olyan konferenciákra, ahol egyáltalán hallhattunk ezekről. Ebből adódóan már 20 évvel ezelőtt jókora lemaradásunk volt, mind az oktatásban, mind a kutatásban. A hazai geodézia (gondolom, sok más területtel együtt) különösen leszakadt az élvonaltól a műszerezettség tekintetében, hiszen a nagy pontossági igényeket kielégítő legkorszerűbb mérőberendezései sokáig COCOM listásak voltak. Most nincsen COCOM lista, viszont van forráshiány. Még mindig, annak ellenére, hogy a látszat mást mutat. Évtizedek elmaradt fejlesztéseit sajnos nem lehet néhány év alatt ledolgozni. De ha lehetne is, ez a problémának csak a materiális része. A kísérletező, kvantitatív tudományok esetében a technológia és a módszertan elavulása magával hozza az érintett tudomány társadalmi leértékelődését. Csökken a fiatalok érdeklődése, csökken a diákok száma az érintett szakokon, ami kedvezőtlenül érinti a kutatási szféra utánpótlását. Ez viszont, negatívan, visszahat az oktatásra, vagyis az adott terület „dugóhúzóba” kerül. Nem vagyok pilóta, de úgy tudom, hogy ebből kijönni csak jókora extra „gázfröccsökkel” lehet. Ha egy-egy tehetséges fiatal mégis átküzdi magát a nehézségeken, szinte biztos, hogy külföldre megy doktorálni, vagy a vállalkozási szférában helyezkedik el. Ezt felismerve hozta létre az MTA a Lendület programját, amellyel igyekszik „visszaédesgetni” a külföldön sikeressé lett magyar kutatókat.

Így a kérdezett érvényesülés, tisztelet a kivételnek, jobbára csak személyes lehet, és leginkább olyan országokban valósítható meg, ahol bruttó értékben nagyságrendekkel többet költenek a tudományra és fejlesztésre, mint hazánkban. Sajnos nem a GDP százalék számít, mert az infrastruktúra ára „abszolút”. Én még soha nem kaptam olyan árajánlatot a pályázataimhoz, amiben figyelembe vették volna, hogy Magyarország GDP-jének hány százalékát fordítja a tudományra.

– A következő szemináriumot is az eddigi ütemezés szerint – két év múlva – tervezik megrendezni? Mit gondol, miben lesz más a XI. Geomatika Szeminárium az eddigiekhez képest?

– Igen, az ütemezésen nem változtatunk, maradunk a kétévenkénti rendezésnél. Ennek sűrítése akkor lenne indokolt, ha a mostaninál több előadást jelentenének be a kollégák, mert mondjuk jelentősen több kutatási projekten dolgoznának. Az idei alkalommal 26 szóbeli és 23 poszter előadást sorolt be az intézményközi program bizottság, 4 szekcióba elosztva. A szemináriumunk lényege az új eredmények bemutatása. Ehhez viszont pénz, ember és idő kell. Pénznek és embernek híján vagyunk, így mást nem tehetünk, mint időt adunk az új eredmények létrehozására.

Az idén először, kísérletképpen, a poszter előadóknak is biztosítottunk „1 perc – egy dia” kiméretben megszólalási lehetőséget egy kolléganőnk javaslatára. Kiválóan sikerült, habár számunkra furcsa módon, nem minden poszter előadó lelkesedett az ötletért. Reméljük, hogy 2 év múlva már senkinek nem lesz ezzel kapcsolatban ellenérzése.